Nincs tökéletes, még dolgozni kell rajta, közel sem szép vagy jól vagy még jobban kivitelezett,
DE, dolgozom rajta, dolgozom magamon, magammal érzem, hogy hol és min kell még erősíteni, min kell még átmenni, ahhoz, hogy a tökéleteshez valami hasonlót érjek el (magamhoz képest), a tökéletes hiú ábrándja végül is nem is cél, hiszen attól lehet, túl sok lenne az akarás, és sokkal kevesebb a megengedés!
Annyiszor de annyiszor megtapasztaltam már a jógamatracon innen és túl, hogy az akarás némi belső erőszakkal vegyítve az ég világon sehova nem vezet, mintha egy óriási kőtömböt akarnék mindenáron eltolni…..minek is? Az akarás fókusza kívül van!
Amit kint keresek, az sosem lesz az enyém!
A megengedés és annak az elfogadása ami éppen van….az bent van, azt belül találom! Ha megvan, onnan már tudok tovább indulni, onnan már tudok változni és változtatni, egy ászanát, egy lélegzetet, egy érzést, egy gondolatot, egy élethelyzetet, bármit! De ezt csak bentről tudom elindítani, erőszak, akarat és a mindenáron(ság) nélkül…..
Hova vezet el minket egy ászana? Milyen csodálatos felismerések születnek nap, mint nap belül!
A jóga maga az inspiráció
Tökéletes
Renzenyoga
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez