Számtalanszor nézek szembe csodálkozó tekintetekkel, amikor arról mesélek, mennyire vonz a „férfias” crossfit, az OCR, és a keleti harcművészetek világa. „Pedig te olyan csendes és finom nőnek látszol.”
Való igaz, hogy nők és férfiak között számos biológiai különbség van, ami az életünk különböző aspektusaira hatással lehet. Egy élsportolónak például megszabja, hogy az Olimpián milyen neműekkel fog versenyezni.
Ám mondhatjuk-e ezen különbségek alapján egy mozgásformára, hogy férfias vagy nőies? Miért kategorizálunk, és szükséges-e egyáltalán?
Nemek közti különbségek
Nemünk biológiai eredetű különbségeket foglal magába. Bár az azonos nemhez tartozók közt is bőven van különbség, általánosságban elmondható, hogy például a nőkben jelentősen magasabb mennyiségben termelődik az ösztrogén, míg a férfiakban az utóbbi. (Ezért hívjuk sokszor a tesztoszteront férfi, az ösztrogéneket pedig női hormonoknak.)
Testmozgás szempontjából ez azért lehet érdekes, mert a magas tesztoszteron szint miatt a férfiak átlagosan sokkal gyorsabban képesek a zsírszöveteket lebontani, mint a nők.
A nők viszont, bár a fogyni vágyókat valószínűleg nem vigasztalja, a nagyobb zsírtartalékaiknak köszönhetően lassabban fáradnak el, ami miatt jobb lehet az állóképességük, mint azonos edzettségi szinten lévő férfi partnerüknek. (A zsír rendelkezik ugyanis a legtöbb energiával az energiaátadó tápanyagok közül.)
Izmok tekintetében érdekes lehet tudni, hogy a nőkön átlagosan 33%-kal kevesebb izom van, és náluk a lassú, vörös izomrostok aránya a domináns. Ez azt jelenti, hogy a maximális erőt és gyorsaságot igénylő gyakorlatokban a férfiaknál kevésbé lesznek hatékonyak.
Mindez csupán leginkább érdekesség. Jelentősége igazán nincs, hisz a két nemet – e téren is – teljesen értelmetlen összehasonlítani.
Attól ugyanis, hogy a nők esetleg kevesebb izomzattal és arányaiban több vörös izomrosttal rendelkeznek, erősíteniük ugyanúgy kell, nem csak esztétika, de egészségük megőrzése szempontjából is. A szarkopénia, azaz az izomtömeg veszteség őket is fenyegeti, a csontritkulás mellett, amik súlyzós edzésekkel lassítható és kivédhető folyamatok. Illetve rájuk is érvényes a tény, hogy a nagyobb izomtömegnél több zsírt éget el a szervezetük – ha fogyni akarnak tehát, erősíteniük is kell.
Pont így, hiába tudnak esetlegesen több kilót emelni a férfiak, és jobbak talán a gyorsaság tekintetében, számukra is fontos az állóképesség fejlesztése.
Ha a biológiai különbségek nem indokolják, miért tartunk mégis bizonyos mozgásformákat férfiasnak, vagy épp nőiesnek?
Jin és Jung énünk
Általánosságban olyan tulajdonságokat tartunk maszkulinnak, mint a versenyszellem, a törtetés, az agresszió, míg a nőiességet a lágysággal, az intuícióval, a beleérzéssel társítjuk. Kiáradás és befogadás, – a férfiasság és nőiesség univerzális alapértékei, amiről ősi, több ezer éves kultúrák tanítanak minket.
Ám ezek a bölcsességek azt is tanítják, amit sokszor elfelejtünk, hogy ezek az értékek biológiai nemtől függetlenek. Mindenkiben megtalálhatóak, valamilyen arányban, mert „kettős lények” vagyunk. Jin és jang, ahogy a kínai filozófia tanítja. Különböző kaptafára készült komplex személyiségek.
Az eltérő mozgásformák pedig eszközként szolgálnak arra, hogy ezeket az energiákat aktivizáljuk, áramoltassuk és harmonizálva megteremtsük a saját, egyéniségünkhöz illő belső békénket.
Az egyensúly megteremtése
Az agressziót például a tesztoszteron szinthez kötjük, mert ez a hormon köztudottan növeli ezt a viselkedésformát. Mivel a férfiak tesztoszteron szintje általánosságban magas, mindent, amit durva, drasztikus, és harcias, – legyen az egy megnyilvánulás vagy egy edzésforma – „férfiasnak” címkézünk. Ám tévedünk, ha ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy az agresszivitásra – a szó jó értelmében – nincs szüksége egy nőnek.
Az agresszió elsődleges szerepe ugyanis az önvédelem, az élet védelme. Az életben való helytálláshoz talán nem kell a nőknek is „harcot vívnia”? A munkahelyen, a szülőágyon küzdenie?
Dehogyisnem – és éppen ezért lehet fontos, ha „békeidőben” tréningeljük magunkat ezekre a pillanatokra.
Én nőként ezért imádom a crossfitet és a funkcionális edzéseket. Kemény, „férfias” kihívásokkal erősítenek, élesítik a fókuszt és a kitartást.
Emellett persze fontos, hogy nőként az intuitív, szépséget kereső és szenvedélyes énünket is ápoljuk. Kiváltképp ebben a „férfiasan versengő” világban, ahol lassan kivesznek ezek a világot színesítő és azt jobbá tevő értékek. A kulcs mindig az egyensúlyra törekvés.
És mindez fordítva is igaz. Talán a férfiaknak nincs szüksége az életben a lágyság és a gondoskodás képességeikre? Lányosak lennének, mert vonzódnak a szép és művészi iránt, mert edzéseken alkalomadtán a bulihangulatot és a közösségi szellemet akarják megélni az erősödő izmok helyett?
A zumba órát én például receptre írnám fel minden férfinak, aki nem képes önmagától játékosságot és vidámságot vinni az életébe.
A jógát pedig, nem árt tudni, tradicionálisan a férfiak művelték Indiában. Ebből is látszik, hogy a finom, intuitív mozgás a férfi lélek része is. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen típusú mozgások tele vannak mobilizálással és nyújtással, ami minden hatékony edzésterv szerves része kell, hogy legyen.
Amikor tevékenységet választunk, mint például egy hobbi sport, jellemfejlődésünk szempontjából a kulcs mindig a nőies és férfias energiáink közti egyensúly megteremtésében rejlik. Hisz mind a kétféle energiánkra szükség van az életben. Táplálnunk kell őket – személyiségünkhöz illően. A különböző mozgásformák kombinációi pedig ennek hatékony eszközei lehetnek.
Kategorizálhatunk, de…
A lényegen nem változtat: a nők és a férfiak összehasonlítgatása teljesen értelmetlen.
Magunkat kell megismerni. Milyenek vagyunk mi. Hol tartunk most, mit, és miért akarunk elérni. Az edzésekre pedig érdemes eszközként tekintenünk, amely hozzásegít minket a saját egyéniségünk megéléséhez, és a bennünk élő energiák harmóniájának megteremtéséhez.
Csányi Tímea gerinc- és funkcionális tréner írása
