Negyedéves gimnazista vagyok, Szombathelyen a Premontrei Rendi Szent Norbert gimnázium angol nyelvi tagozatos osztályába, egy Sopron környéki településen Lövőn élek. A sport sosem tartozott a legkedveltebb elfoglaltságaim közé.
Egy iskolai tesi felmérés alkalmával megütötte a fülemet egy mondat, amit az egyik tanárom mondott: “Te jó futó lennél.”
Nem is értettem, hiszen az általános iskolai tesi órákra visszaemlékezve futáskor általában a sor végén kullogtam. Persze ennek hatására nem kezdtem el futni, de ez a mondat azért ott maradt a fejemben.
Önszántamból sosem futottam
Teltek múltak a hónapok mikor télen felfigyeltem Szekendi Máriára, aki akkor már jó ideje futott (róla már olvashattatok itt a sikertörténetekben ). Napról napra láttam az eredményeit, csodáltam a kitartását és nem értettem, hogy valaki hogyan szerethet ennyire futni . Többször gondoltam rá , hogy mi lenne, ha én is kipróbálnám (én, aki önszántából még sosem futott?!). Aztán egy téli nap, mikor végre rászántam magam, első nekifutásra körülbelül másfél kilométert tudtam lefutni. Rengetegszer megálltam illetve a futás végén elfelejtettem rendesen nyújtani, így körülbelül 4-5 napig rettentő izomláz volt a lábamban, a lépcsőn sem tudtam felmenni. De a futás után olyan jól éreztem magam, amit nem tudtam hová tenni.
Futás, zuhany és irány a suli
Teltek a hetek és azt vettem észre, hogy várom a következő napot, amit kijelöltem magamnak a futásra. Kezdett a részemmé válni és egyre természetesebb lett, hogy hajnali 4:30-kor felkelek, elmegyek futni, majd zuhany és irány az iskola. Több lett az energiám, jobb lett a hangulatom és az elmúlt fél évben annyira belejöttem, hogy részt vettem egy soproni éjszakai futáson, amelyet a Paddy sportegyesület szervezett. 10,5 km-es távon indultam, amit úgy érzem, hogy önmagamhoz mérten sikeresen teljesítettem is. Felemelő érzés volt 500 emberrel együtt futni és érezni, hogy már én is közéjük tartozom!
Lefutom a félmaratont
A nagyjából fél év alatt elért eredményemet szeretném fejleszteni, teljesítettem a 16 km-es és félmaratoni távot. Mindig csak egy lépéssel gondolkodok előre hiszen „a soknál több az elég” és minden újabb elért eredményem motivál.
Azt gondolom, hogy aki egyszer megtapasztalja ezt az élményt, túl lép önmagán, az a mindennapi életben is sokat változik, összeszedettebb lesz és könnyebben eléri céljait.
Még az út elején járok, de úgy érzem jó irányba haladok. Köszönöm a támogatást a családomnak és Mária neked pedig a motivációt és a jó tanácsokat! Most már életem részévé vált a futás, folytatom és kívánom, hogy mások is tapasztalják meg ezt az érzést.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez