Augusztus a csillaghullás, a meteorok hónapja, amikor porszemcsék és kisebb kődarabkák ezrei égnek el látványos fénycsóvát húzva a Föld légkörében. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet a bolygónk pályáját napokon belül keresztező Perseidák meteorrajról.
Honnal származik az elnevezés?
A keresztény országokban Szent Lőrinc könnyeinek nevezi a néphagyomány az augusztusi csillaghullást. A középkorban nagyon népszerű szent a hagyomány szerint augusztus 10-én, vagyis az égi jelenség maximuma környékén halt mártírhalált. A legenda úgy tartja, tüzes könnycseppjei halálának évfordulóján minden évben visszahullnak a Földre.
Napjainkban a Perseidák meteorraj a jelenség legelterjedtebb elnevezése. Eredetét sokan összekapcsolják azzal, hogy a görög mitológia szerint Zeusz aranyló eső formájában nemzette a fiát, Perszeuszt. Bár a csillagzápor tényleg égből hulló aranyra hasonlít, a név forrása ennél prózaibb. A meteorraj ugyanis a Perszeusz csillagkép irányából jelenik meg az égbolton.
Tényleg csillagok?
Természetesen nem valódi csillagokat látunk ilyenkor. A meteorrajt az űrben keringő, többnyire homokszem méretű sziklatörmelék, az úgynevezett Swift-Tuttle üstökös lemorzsolódott maradványai alkotják. Ezek az apró darabkák több mint 100 ezer km/órás sebességgel csapódnak be a légkörbe. A súrlódás következtében felhevülnek és látványos fénycsóvát húzva elpárolognak, „elégnek”.
Időnként előfordulhat, hogy egy-egy nagyobb test eléri a földfelszínt. Az ilyen űrből jött ajándékot nevezzük meteoritnak. Kifejezetten értékesnek számítanak, bár avatatlan szemek könnyen összekeverhetik egy közönséges kaviccsal. Perseidák idején sajnos még nem találtak meteoritot.
Mikor jönnek?
A Föld július 17-e és augusztus 24-e között keresztezi a Swift-Tuttle üstökös pályája körüli törmelékfelhőt, vagyis ebben az időszakban bármikor láthatunk hullócsillagokat. A jelenség maximuma azonban augusztus 12-13-a éjszakájára esik, ilyenkor óránként akár száznál is több meteor húzhat el felettünk az égbolton.
Az esti és hajnali órákban ritkább a csillaghullás, viszont ilyenkor figyelhetjük meg a közel vízszintesen haladó, színes csóvát húzó, ún. földsúroló meteorokat. Késő éjjel több, de meredekebben érkező hullócsillagot láthatunk. A legnagyobb aktivitás az éjfél utáni órákban várható.
Idén sajnos telihold előtti időszakra esik a meteorraj maximuma, így a Hold fénye a halványabb meteorokat elrejti majd szemünk elől – összességében kevesebb hullócsillagot számolhatunk majd meg.
Hová menjünk megfigyelni?
A hullócsillagok fénye a közhiedelemmel ellentétben nem túl erős, ezért egy kivilágított utcáról nagyon nehéz észrevenni őket. Sötét helyet válasszunk, a lehető legtávolabb a települések horizonton derengő fényeitől. A Kaposvár melletti Zselici Csillagpark ideális helyszín, hiszen az országban itt az egyik legalacsonyabb a fényszennyezés. Az érdeklődőket távcsöves ismeretterjesztő programok várják, de a Ropolyi tó és a csillagvizsgáló környékén ezektől függetlenül bárki szabadon letelepedhet és gyönyörködhet a látványban.
Milyen felszerelést vigyünk?
A csillaghullás-leshez mindössze két dologra van szükség: tiszta égboltra és türelemre. A jelenség nem vetekedhet egy tűzijáték intenzitásával, gyakran kell perceket várni egy újabb felvillanásra. A legjobb, ha letelepedünk a fűbe vagy egy kényelmes székre: a szemünk rövid időn belül hozzászokik a sötéthez és távcső nélkül is élvezhetjük az elégő meteorok látványát.
