A koronavírus feladta a leckét az emberiségnek, feltéve azt az egymillió dolláros kérdést, hogy vajon az ember képes-e a teljes változásra és egy új minőség létrehozására?
„Majd ha visszatérünk a régi kerékvágásba, rendben lesz minden” – igen sokszor jön velem szembe a reménykedésnek ez a fajtája a koronavírus-járvány terhelte napokban. Bízom benne, hogy mielőbb vége lesz ennek a rémálomnak. Bízom benne, hogy sok millió embernek újra lesz állása és anyagi biztonsága, hogy a megdőlt iparágak újra talpra tudnak állni. Bízom benne, hogy a posztmodern bizonytalanság egy picit enyhülni fog. Bízom benne, hogy az egyedül élők újra emberek közé mehetnek.
Nem az otthoni munka adja a helyzet nehézségét, hanem, hogy közben fejleszteni, tanítani kell a gyerekeket, az egészen picikkel-kicsikkel pedig folyamatosan foglalkozni kell. Sok helyen kell(ene) egyszerre egy időben lenni. S miközben mindez egy rendkívül energiaigényes rendszert hozott létre, mégis azt mondom: ha teheted, és ha még mindig szükséges, maradj otthon!
Valami újra van szükség
Ugyanakkor kifejezetten nem lenne jó, ha tényleg a régi kerékvágásba térne vissza az emberiség, merthogy éppen a járvány előtti működés hozta magával a jelenlegi helyzetet is. A „régi kerékvágás” többek között nem jelent mást, mint fenntarthatatlan gazdasági rendszert, a súlyos természetkárosítást, a technológiai fejlődésbe vetett vak hitet, a döbbenetes egoizmust, valamint az ember esszenciájának megtagadását. Valami egészen másra van szükség. Valami olyasmire, ami igent mond a jó életre. Új felismerésekre van szükség, egyfajta ébredésre, tisztázásra. Hallom, hogy „ezt büntetésként kaptuk és meg kell változnia az emberiségnek”. Előbbiről nem tudok semmit, de az utóbbi állítással nehéz lenne vitatkozni. Viszont az is biztos, hogy több mint hétmilliárd ember és egy komplex gazdasági-társadalmi rendszer nem változik meg hétfőről keddre. Az is biztos, hogy hiba lenne másoktól várni az első lépést, itt és most ez nem fog működni azok esetében sem, akik akár egy egész életet képesek leélni a „megúszás” elvét követve.
Hogyan érzel a jövővel kapcsolatban
Az első lépést mindenkinek magának kell megtennie a saját életében; hogyan élt eddig, ki ő és mit csinált? Alaposan és kellő őszinteséggel kell feltérképezni, hol vannak a kijavítandó dolgok, hol érdemes változtatni a mindennapokon. Ha az egyén alaposan megvizsgálja a saját működését és hajlandó a fejlődésre, akkor happy end lehet a sztori vége. Megváltozhat-e teljes mértékben emberiség? Én nem tudom, de tegye fel a kezét, aki tudja erre a választ. A választ a gyerekeink és az ő gyerekeik adják meg. De azt hiszem, akkor járunk el igazán felelősen, ha éppen miattuk kapjuk magunkat össze. Méghozzá nagyon gyorsan.
Lippai Roland coaching szemléletű tanácsadó, amatőr maratonista írása
