Gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket, de vajon a pontos jelentésükkel is tisztában vagyunk?
A meditáció finomabb folyamat, mint a jóga mozgalmas, fizikai része, de mégis egy mindenki számára elsajátítható, rendkívül hatékony eszköz, amit ma már többféle céllal is használunk. Eredetileg az elme és önmagunk megértésre lett megalkotva, de a modern ember relaxációvá alakítva használhatja a mindennapi stressz levezetésére, vagy koncentrációs, imaginációs technikákkal az elme és a pozitív gondolatok erejének kihasználására. Viszont éppen ezért, mert ma már sok dolgot nevez a köznyelv meditációnak, érdemes megérteni ezek között a különbséget:
Relaxáció
A relaxáció nem meditáció és nem is alvás. A relaxáció tulajdonképpen nem más, mint a jógikus eszköz, a pratjahára (jelentése: az érzékek befelé fordítása) egy formája, amit a jóga mellett a pszichoterapeuták is használnak a stressz, a testi és mentális feszültségek oldására.
Nincs benne semmilyen spirituális vagy misztikus, nagyon racionális feladata csupán annyi, hogy csökkentsük az idegrendszer terheltségét (szimpatikus idegrendszeri válasz túlsúlya) és a rohanó, modern életmódból adódó stresszt és az ezzel kapcsolatos betegségek kialakulásának veszélyeket.
Ha elengedjük a test és az elme állandó aktivitását, akkor sokkal inkább képesek leszünk használni azokat, amikor valóban szükségünk van az aktivitásukra.
Jógaóra végén pedig a relaxáció segít lecsendesíteni a jóga intenzív hatásait is, segít integrálni, harmonizálni azokat.
Koncentráció
A másik tévedés, amikor valaki koncentrációs gyakorlatokat hív meditációnak. A koncentrációs gyakorlatokat járás közben, esetleg állva, vagy ugyanazokban az ülő helyzetekben lehet végezni, mint a meditációt, viszont az elménkben más történik, más tudatállapot jön létre.
Koncentrálni lehet a légzésre, egy testi vagy energetikai érzetre, egy gondolatra, vagy akár egy külső tárgyra is, tulajdonképpen mindenre, ami tárgyiasítható az elménk számára. A jóga ezeket a gyakorlatokat nevezi dháranának.
Az emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy azt mondják „Este rámeditáltam a sikeres vizsgára”, vagy akár olyan újságcikkel is lehet találkozni, hogy „Pénzmeditáció”. Fontos tudni ezekről, hogy gyakorlással ezek a pozitív megerősítések ugyan működnek, viszont ezeket tévesen nevezik meditációnak, hiszen a meditációnak éppen az a sajátossága, hogy nincs tárgya.
Figyelmünk több jellemzővel is rendelkezik: fókusza és minősége alapvetően meghatározza mindennapjainkat, akkor is, ha erre nem vagyunk tudatosak. Először is figyelmünk fókuszán múlik, hogy milyen valóságot teremtünk magunknak. Ez ma már nem elvont, spirituális tanítás, hanem a kvantumfizika által bizonyított tény: tudatunk és hozzáállásunk az anyagot és a valóságot elemi szinten megváltoztatja.
Ezért nem mindegy, hogy mire figyelünk, milyen dolgokat veszünk észre magunk körül, hiszen a figyelmünkkel teremtünk, befolyásoljuk a világunk működését akkor is, ha nem vagyunk erre tudatosak, de fókuszálva és irányítva tudatunk és teremtő erőnk csodákra képes.
Ezért a relaxálás és meditálás mellett, elménk koncentrációs képességét is megéri fejleszteni, ugyanis Buddha szavaival élve: “Amit ma gondolsz, holnapi életedet formálja”.
Meditáció
A meditáció ezekkel szemben egy mély, spirituális praxis. Ugyan a meditáció gyakorlásának része egyfajta relaxáció, hiszen befelé fordítjuk először az érzékeinket, és része a koncentráció minősége is, hiszen összpontosítanunk kell a légzésre vagy egy mantrára, de a meditáció igazából ezek után kezdődik, túlmutat a relaxáción és a koncentráción. Nincs tárgya, nem lehet valamire meditálni.
Pszichológiai szempontból mondhatjuk, hogy a meditáció egy megváltozott tudatállapot, de aki rendszeresen meditál, az tudja, hogy valójában a meditáció éppen a tudat megváltozott állapotait szünteti meg, így a meditáló képes megtapasztalni a tiszta tudat állapotát, amikor a figyelem nem fókuszál semmilyen tárgyra és nem is azonosul semmilyen alannyal.
A meditáció célja az elme csöndje, amiben az ember felismerheti hitrendszerein, koncepcióin, téves azonosulásain túli, valódi természetét és egy saját, közvetlen választ találhat a „Ki vagyok én valójában?” kérdésére, amely talán minden intelligens emberben felmerül időnként.
Descartes felismerte: „Cogito ergo sum”, azaz gondolkodom, tehát vagyok … nos a meditáció éppen arra ad választ, hogy akkor ki vagy, amikor nem gondolkodsz.
Diószegi Ádám, jógaoktató
https://vitalmagazin.hu/jogapozok-a-memoria-javitasaert/
