Amikor Veronika megkért, írjam le, hogy a futás miként változtatta meg az életemet, örömmel igent mondtam. Azt gondoltam ez lesz életem egyik legegyszerűbb feladata, hiszen a futásról kell írnom, amit annyira imádok. Időközben rá kellett jönnöm arra, hogy mégis emiatt lesz ez a legnehezebb. Többször ismételtem fejben a szót: futás. Erre hatalmas nagy zűrzavar keletkezett bennem, annyi minden jutott eszembe róla. Ekkor jött a felismerés, ez már nem csak egy hobbi.
Kezdem is az elején, az lesz a legegyszerűbb része
Körülbelül hat éve vettem egy futócipőt, akkor határoztam el, hogy lefogyok, és véget vetek a befordult, depressziós kis életemnek. Tél volt és nagyon hideg. Csak egy cipőm volt, mert tudtam a jó cipő egyfajta prevenciót jelent. Azóta persze több futóruhám, cipőm, kiegészítőm van, mint hétköznapi viseletem.
Az első futásom nem mondhatnám, hogy életem legszebb emlékeként maradt meg. Hideg téli este volt, a megfelelő öltözet hiányában fáztam is. Az elkövetkezendő időkben futottam, amikor kedvem tartotta, mellette aerobikoztam és életmódot váltottam. Az étkezéseimből kiiktattam a cukrot és a fehér lisztet. Jött is szépen-lassan a változás, amely kilókban és centikben is mérhető volt. Megszállott lettem, elmúlt a depressziós korszakom, találtam valamit, amiben igazán örömömet leltem. Időközben aerobik-edzőként végeztem, megszabadultam közel 20 kg-tól, némi hajtól, és készült pár tetoválás.
Ebben az időszakban „kattantam” rá igazán a futásra
2016-ban következett egy több hónapig tartó lejtő. Lelkileg egy nagyon mély gödörbe kerültem, távol az otthontól, Debrecentől. Debreceni lányként számomra nincs szebb dolog egy reggeli nagyerdei futástól. Amikor csak tehettem, tehetem, minden egyes reggelem ott indul. Az elmúlt két évben jöttem rá, hogy a futás nem a testemet formálta, a lábam ugyan izmos, de nincs kerek, formás popsim és nem rendelkezem nőies idomokkal sem. A futás a lelkemre volt hatással.
Sokáig kerestem a boldogságot, pedig végig előttem, bennem, a futócipő(i)mben volt. Kerestem az otthont, amely adott volt. Kerestem a szerelmet, de már megtaláltam. A helyemet kutattam a világban, hajtott az önmegvalósítási vágy, szétfeszített valami őrült, megmagyarázhatatlan tettvágy belülről. Ma már nem keresek semmit és senkit. Helyette futócipőt húzok. Minden egyes futásom egészen Debrecenig repít.
Jelenleg nem Debrecenben élek, lehetőségem volt, van és még lesz is csodaszép helyeken futni, de a lelkem mélyén minden egyes lépésemben Debrecenben vagyok. A hozzám közel állók már tudják, hogy egy-egy hosszabb futásom alatt felőröl a honvágy. Oda térek vissza, ahonnan indultam, a Nagyerdőre.
A történetem, a futásaim most kezdődnek igazán. Elkezdtem versenyekre járni és komolyabban foglalkozom azzal, hogyan készítsem fel magamat mind mentálisan, mind fizikálisan a futásaimra. A legnehezebb, legfájdalmasabb percek egyben a legszebbek is. Ettől kerek minden.
A futásnak nagyon sok mindent köszönhetek
Általa töltődöm fel és születek újjá. Annyi mindent tudnék még mesélni, oly sok vicces, megható és kemény történetem lenne még nektek kedves olvasók. Szeretnék még egyszer kiállni és motiválni a történetemmel és megosztani mindent azokkal az emberekkel, akiket mindez érdekel. Beszélni és csak beszélni a miértekről, lélekben elvinni a legszebb helyekre, ahol jártam.
Kívánom mindenkinek, hogy találjon valamit, amiben úgy ki tud teljesedni, mint én a futásaim által.
Facebook: https://www.facebook.com/eszter.roka.3
Instagram: https://www.instagram.com/roka_eszter/
OLVASD EL MÁS SIKERTÖRTÉNETÉT IS
