HIRDETÉS

SIKERTÖRTÉNETEK

Dr. Barcsik Hajnalka – „Én hiányoztam Magamnak!”

Éreztétek-e valaha, hogy látszólag minden tökéletes körülöttetek, és most jönne a boldogan éltek, míg meg nem haltak rész, Ti pedig valamit kétségbe esve kerestek, de nem találtok, hogy valami mégsem az igazi, és változtatni kéne valamin, valahogy, akárhogy, de nem tudjátok hol és hogyan kezdjetek neki?

Szűcsné Borbás Ildus – „Mióta futok, optimistábbnak érzem magam és türelmesebb vagyok a gyerekeimmel és a férjemmel.”

Kezdhetném azzal a mondattal, hogy már gyermekként érdekelt a futás és a testmozgás, de akkor ez nem az én történetem lenne! A tudat, hogy nekem kezdeni kellene valamit a testem fittségével egy forró augusztusi délutánon merült fel bennem. Toltam kislányomat babakocsival és egy hirtelen nyári zápor kellős közepén találtam magam. Kb. 10 métert kellett elfutnom egy fedett helyre így el kezdtem szedni a lábam, vagyis szedtem volna, de ólom nehezen ragadtak a földhöz, és ahogy egy rémálomban álmodjuk meg futunk, de közben egy helyben maradunk.

Antal Zita – „Az ember képes túllépni a korlátain.”

Kapcsolatom a sporttal elég “későn” vette kezdetét, pontosan 12 éve, 2007-ben kezdődött a Jógával. A jógaoktatónknak is köszönhetően nagyon szerettem eljárni az órákra, heti 1 alkalommal, egészen 2011-ig, mivel akkor sajnos az oktatónk befejezte a tanításunkat, költözés miatt.

Cövek-Király Dóra – „Az egész családom mellettem áll és támogat.”

2017. nyarán éreztem, amikor a tükörbe néztem, hogy nem tetszem magamnak. Szülés után 7-8 hónappal voltam, és rá kellett döbbenem, hogy én nem az az alkat vagyok, akiről csak magától leolvadnak a kilók.

Róka Eszter – „A legnehezebb, legfájdalmasabb percek egyben a legszebbek is. Ettől kerek minden.”

Körülbelül hat éve vettem egy futócipőt, akkor határoztam el, hogy lefogyok, és véget vetek a befordult, depressziós kis életemnek. Tél volt és nagyon hideg. Csak egy cipőm volt, mert tudtam a jó cipő egyfajta prevenciót jelent. Azóta persze több futóruhám, cipőm, kiegészítőm van, mint hétköznapi viseletem.

Fésüs Veronika – „A személyes motivációm közösségivé alakult”

Kisgyerekként leginkább a sport és az irodalom érdekelt. Iskola után atlétikára jártam és a legtöbb időmet az irodalom tanárommal töltöttem. Az iskola volt a második otthonom. Belülről éreztem, hogy felnőttként a sporttal és az írással akarok foglalkozni. Középiskolás éveimre mindezt elfelejtettem. Az élet iránti szenvedélyem leginkább lázadásban nyilvánult meg.

K. Feledi Viktória – “Legyőztem magam és folyamatosan győzni szeretnék”

Az első igazi futásom fiam születése után egy évvel történt meg 2003 környékén. Mivel testileg erősnek éreztem magam – mert szinte naponta tornáztam – ezért úgy döntöttem kimegyek a közeli salakos focipályára. Csodálkozásomra egyből lefutottam 10 kört. Ez akkora motivációt adott, hogy onnantól kezdve minden nap kijártam lefutni azt a 10 kört.

Halász-Somogyi Andrea – “Kiegyensúlyozott, boldog, fitt anyuka vagyok”

A mozgás már alsó tagozatos koromtól fontos szerepet játszott az életemben, ugyanis elég duci kislány voltam, így a szüleim igyekeztek mindig sarkallni arra, hogy bizony mozogni kell. Atlétikára jártam és néptáncra, később rendszeresen látogattam a konditermet. Aztán belekerültem a nagybetűs életbe, két állásom volt, napi 10-12 órát ültem. A kilók csak úgy rakódtak rám.

Figeczkyné Ilku Zsuzsa – „A futás olyan, mint az élet”

A futás az életem részévé vált szép lassan, észrevétlenül. Nem akartam lefogyni, nem menekültem valami elől, hogy hátha a futás megoldja a problémámat. Mindig is szerettem futni, mindig van valami apró kis dolog, ami éppen az aznapi futásomhoz kell, hogy elinduljak, hogy felvegyem a futócipőm és kizárva a külvilágot rójam a köröket. Már iskolás éveim alatt is a testnevelés órát azért vártam, hogy fussak.

Szekendi Mária – “Csatát nyertem önmagammal szemben”

Sosem szerettem sportolni, állandó súlyproblémákkal küzdöttem. A két terhességem pedig csak rátett egy lapáttal. A súlyfelesleg mellé jött a magasvérnyomás, koleszterinszint emelkedés, pánikbetegség, gyógyszerek. Két gyermek édesanyjaként tudtam , hogy ez így nem mehet tovább, hiszen szükségük van rám. Változtatnom kellett az életmódomon. Az egészséges étkezés, mellett elkezdtem tornázni. Aztán jött egy kattanás és elhatároztam, hogy elkezdek futni. 2016 februárjában húztam először futócipőt. Akkor még nem gondoltam volna, hogy maratonista lesz belőlem.

Egy szelet Balaton – Körbefutottuk a tavat

Gyönyörű, néhol keserves. Imádtam, kicsit később gyűlöltem. Megtapasztaltam, milyen együtt küzdeni a legalapvetőbb kényelmi dolgok nélkül. Megtapasztaltam, milyen izgulni a másikért, míg a sötétben és esőben halad felém. Megtapasztaltam, milyen egy állott szendvicsnek is örülni és nem nyavalyogni, mert meleg vizet kell innom.

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.