Elérkeztem az utolsó előtti bejegyzésemhez, így nem nehéz kitalálni, hogy 10 részre állítottam össze.
Ahogy teltek a hónapok és az évek a körülöttem lévő barátok és az egyház vezetők arra sarkaltak, hogy jó lenne, ha elkezdenék ismerkedni, de eszem ágában sem volt ez. Irtóztam a gondolattól, hogy én újra férjhez menjek. Elég aktív voltam az egyházon belül, mert én úgy vagyok mindennel, hogy vagy csináljuk teljes szívből vagy sehogysem.
Nem bírom a köztes állapotot. Legyen hideg vagy forró, de semmiképp nem langyos.
Sok sok rendezvényen voltam, vegyültem Isten népe között, de valahogy úgy éreztem, én mindig kitűnök, mert egész egyszerűen ilyen a személyiségem. Nem nagyon csípték a megmondós hölgyeket. Ez soha nem tetszett ott, de abban a tudatban voltam, hogy csak a szerény, csendes nő tetszhet Istennek. Később rájöttem, hogy ez nem így van. Amit Isten adott természetet, azt nem lehet kiölni, mert az karaktergyilkosság lenne.
3 éves keresztény lehettem, mikor “véletlenszerűen” egy áruházban kezdtem dolgozni, a fitnesz oktatás mellett. A tulajdonost ismertem, mert ő is egyháztag volt. Jó régi motoros, kb 20 éves keresztény volt már akkoriban. Egész fiatalon határozta el, hogy hitben edzett hős lesz. Egész jól tolta. Mondjuk asszonyt még nem talált, pedig nem volt elveszett a fazon. Tett is azért, hogy ismerkedjen, de csak nem jött neki az igazi. Mi sokat nem beszélgettünk egymással az egyházban. Néha ping-pong-oztunk, párszor elvert, elröhögcséltünk, aztán ennyibe maradtunk. Sokat nem tudtam róla, mert nem jött be a személyisége. Aztán úgy alakult, hogy nála dolgozok. Pont jól jöttem úgymond, mert az állandó alkalmazott tovább lépett. Sokat beszélgettünk, igazából ott ismertük meg egymás szívét.
Nagyon tüzes voltam már akkoriban is. Én még friss kereszténynek számítottam. Nagyon megfogta a szívem, az Istenhez való viszonyom. Egész szerelmesen tudtam beszélni Róla. Igen, lehet szenvedélyesen is szeretni Istent. Ő amúgy -mármint a leendőm- kissé kihűlt állapotban volt, hitét tekintve. Ezt érzékelve, sokszor volt, hogy kitartásra buzdítottam. Az ő nagy fájdalma, hogy nem találta az igazit, a hozzáillőt. Mellette a barátai sorban házasodtak és nem értette ő miért nem? Egyébként jogos kérdés, hisz nem aludt meg a tej a szájában, ha értitek mire gondolok. Teljes szívből szolgálta Istent, de egy idő után annyira el volt keseredve, hogy már a külsejével sem foglalkozott. Úgy volt vele: minek? Én meg mondogattam neki: menjél már fodrászhoz, meg parfümözzed magad héj! Hogy akarsz így csajt fogni? Nekünk nőknek fontos az igényesség. Nyugodj meg, Isten hamarosan eléd vezeti az kiválasztottat. (ki gondolta, hogy ez én leszek)
Aztán hallgatott rám. Nem értette, miért jár egyre sűrűbben az üzletében és miért ragad ott több órára! Régen azért ez nem így volt. Szeretett velem beszélgetni. Én meg tudtam, hogy Isten használ engem abban, hogy újra tudjon hinni, őszintén. Azután volt úgy, hogy meghívott vacsorára, és akkor megkérdeztem tőle? Figyelj már, te most itt ismerkedsz velem amúgy? Ő meg zavarba jött és akkor esett le neki, hogy igen. Ez most nem volt tudatos nála, mint a többinél. Egyszerűen vonzottam, mint a mágnest. Én kicsit megijedtem és behúztam a kéziféket. Féltem ettől belül. Több részben is. Az egyik, hogy én nem akartam abszolút ismerkedni, a másik meg, hogy nem volt az esetem. Mondjuk én sem ő neki. Sokkal szerényebb lányt szeretett volna. Van ez így, hogy az ember tervez… Az tény, hogy szerettem vele beszélgetni. Később elkezdett menőn öltözködni, no meg szétfújni magát parfümmel. A séróját is karban tartotta. A barátai is észlelték a változást és örültek neki.
1 év ismerkedés után megkérte a kezem. Én meg igent mondtam. Ott újabb harc ment a szívemben, mert úgy éltem meg, hogy megcsalom a volt férjem. Egész hülyén hangzik így, de az emlékét nem akartam meggyalázni és gyötört a lelkiismeret. Így visszaadtam a gyűrűt. Tiszta káosz volt bennem. Ahogy olvastam a Bibliát, volt egy rész, ami szinte villogott:
“Légy veszteg leányom, míg megtudod hova dől el a dolog…” (Ruth 3:18)
Csodás gondoltam magamban, a türelemről híres voltam akkoriban. Áhh, dehogy is. Most rögtön, tegnapra típus voltam. Ez azóta megváltozott, vele együtt azóta már ősz hajszálam is lett.
Ő tovább harcolt értem. Nem adta fel, mert később kapott Istentől egy megerősítést, hogy én vagyok a másik fele. Kemény mi, betett Isten az üzletében, hogy észrevegyen, ha már az egyházban nem volt képes. Pedig többször az útjába sodort. Komolyan olyan típus volt, hogy kitessékeltem a jobb ablakon, bejött a bal oldalon. Ahogy írom e sorokat, körülöttem jár-kel, tudja, hogy ez a bejegyzés Róla is fog szólni. Sőt! Kb. megzavart úgy háromszor. Kint ülök az udvaron, ő bentről kinéz és integetve mondja: itt vagyok. Kíváncsi, na! Ő nem szeret amúgy se szerepelni, velem ellentétben, de már hozzászokott és szereti, hogy ilyen vagyok, különben nem mászott volna be a bal oldali ablakon. Ő amúgy egy nagyon vidám, békés természetű férfi. Ez tetszett mondjuk mindig benne. Ja, és azért vannak olyan dolgok az életében, amiben kitűnik vagy inkább úgy fogalmaznék meglépett. Bevállalós egyrészről, másrészről nem. Mivel nem szeretné, hogy bővebben írjak róla, ezért lehet, hogy nem értitek, de aki ismeri az vágja.
1 év után nem sokkal házasság lett a kapcsolatunkból. Nagyon szép esküvőnk és lagzink volt. Hoztuk mindketten a formánkat, nagyon sokat nevettünk, de nem csak mi, a rokonok, barátok, vendégek is. A Vidám vezetéknevet tőle kaptam. Férjezett nevem a Vidám Mária alias Marcsi Immáron lassan 8 éve gyúrjuk egymást így is úgy is.
Sok minden történt az életünkben azóta, sokat formálódtunk jó értelemben, sok csalódás is ért bennünket, főképp barátokat illetően, de együtt és Isten segítségével legyűrtük őket. Aztán volt olyan is, mikor anyagi javainktól megfosztva fordult el tőlünk “barát” az már egy másik bejegyzés lesz majd valamikor, de nem itt.
Többen kérdezik, hogy baba mikor? A társadalomban és persze a keresztény életben a szaporodás igen fontos kérdés. Mindenki nyugodjon le, mert attól mindenki meg fog nyugodni: mindennek rendelt ideje van. Ez legyen a zárószó illetve egy Bibliai igerész, ami beteljesedett az életemben:
” Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.” (Zsoltárok 30:12)
Utolsó bejegyzésem a hivatásomról fog szólni, hogyan vonultam végig az úton, ahol kisebb-nagyobb buckákat kellett átugranom, meglépni párszor a lehetetlent, a hitnek cselekedetét. Említést teszek a vendégeimről, akik hihetetlen helyzetben is helyt állnak, az igaz barátomról, akit a munkámon keresztül ismertem meg Istennek hála.
Legyen szép hetetek.
Marcsi
#Hétindító Vidám Marcsival
