Nagy kérdés volt számomra mindig is, ha tehetséget kaptam a mozgáshoz, miért van egészségügyi akadálya? No, de ne szaladjunk ennyire előre! Először is óriási boldogság, hogy cikket írhatok erről a témáról, ezzel is buzdítva másokat.

Vidám Marcsi, december-januári nagykövetünk írása

Az idő során rájöttem, hogy nagyon szeretek embereket inspirálni! Nemcsak inspirálni, hanem megtanítani a helyes mozgásra!

Vidám Marcsinak hívnak, Kecskeméten teremvezető, Spartanfitt, Spartan Kids és Trx oktató vagyok.

Nálam a tánccal kezdődött a mozgás

Mindig is szerettem nézni a tv-ben a versenytáncosokat, azok közül is inkább a latin standard-ket. Tudtam, hogy nekem is van tehetségem hozzá.

Kunszentmárton városában töltöttem gyermekéveimet, csodás szülőkkel és szeretett bratyóimmal. Van ám 3 is belőlük. Nem titkolom származásom se, roma lányként láttam napvilágot.

Általános iskolás éveimben, több évig mazsoretteztem, ami rengeteg fellépéssel és versennyel járt. Sajnos még alsó tagozatosként volt egy balesetem. Rosszul leptem le a lépcsőről és kiugrott a térdkalácsom, ami egy esés következtében visszament a helyére. A fél térdkalács ficam elkísért, mint egy sötét árnyék, követett. Sosem tudtam teljesen elfogadni, mindig „bénának” éreztem magam, mert pl. nem tudtam gyorsan futni, tudván bármikor kiugorhat a térdem, kivéve egy esetet. Középiskolában szerettem volna javítani a futó időmön, de menet közben kiugrott a térdem. Onnantól már kórház, majd műtőasztal.

Egy érdekes momentum

Édesanyám mesélte, hogy még nem tértem magamhoz az altatásból és félrebeszéltem. Például „ez azért történt velem, mert régen Éva lecsórta a tiltott fáról az almát.” Micsoda következtetés volt nálam 13 évesen. Hozzáteszem szüleim nem vallásosak. Hittek/hisznek Istenben és ennyi. Később írom, miért jegyeztem ezt le.

Kilencedikes voltam, amikor meghirdették a Ki Mit Tud? versenyt, és lehet indulni tánc kategóriában is. Még nem épültem fel teljesen, viszont döntenem kellett, hogy figyelek az aktuális állapotomra vagy győz bennem a hit. Gondolom kitalálta a kedves olvasó, hogy a második verzió.

Baráti körökből alkottam egy amatőr latin tánccsoportot, ami Latino Girls név kísért. Az első megmérettetésünk a középiskolai Ki Mi Tud? volt. Megnyertük a kategóriánkat és még Közönség díjasok is lettünk. Onnantól kezdve nagyon sok felkérést kaptunk nem csak iskolai, hanem városi rendezvényekre is. Nagyon szerettem.

Később beköszöntött a mindent elsöprő szerelem

Valójában mindent elsöpört. Szerelemből házasság lett, majd elköltöztünk Kecskemétre és itt bontogattam táncos szárnyaim. Beiratkoztam egy tánc suliba, majd kis idő múlva felkértek „tannéninek”. Óriási megtiszteltetés volt! Jártam napról-napra a városokat, és követett a sötét árnyék is, a térdkalács ficam. Sajnos már a másik térdem is elkezdett kiugrálni, így az is műtve lett. Ezzel együtt tovább folytattam.

Akkoriban nagyon sok tapasztalatot, élményt és sikert gyűjtöttem. 4 éves kortól a felnőtt korosztályig oktattam növendékeket. Hosszas évek után, saját tánc iskolát alapítottam Békéscsabán, ami a mai napig működik, csak éppen már más vezeti.

Itt jön az a rész, amit a mindent elsöprő szerelemről írtam. 6 év után ugyanis özvegy lettem. Egy világ omlott össze bennem. Itt a tánc területén is volt szünet, talán fél vagy egy év.

Borzasztó volt, egy autóbalesetben vesztettem el a férjem. A mai napig mélyen őrzöm emlékét.

A hittel kapcsolatban, a tragédia után, kerestem a válaszokat és rátaláltam Istenre. Igazából Ő én rám. A valódi hitre találtam és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Ezért is jegyeztem meg, a fentebbi résznél, hogy visszatérek a hitre, hisz az Életem része és kaptam egy új életet, vele együtt egy új férjet. Innen a nevem is Vidám Marcsi.

A siralomból vígság lett

Ugye, hogy nem véletlenül történnek dolgok. Érdekes, hogy mikor először műtötték a lábam, egy bibliai részt hoztam fel önkívületi állapotban, majd évekre rá, megmenti Isten az életem. Óriási!

Egy idő után újra visszatértem a mozgáshoz, de most egész új módon. Megismerkedtem a fitnesz irányzattal. Elvégeztem a sportoktatói képzést és belevetettem magam az új mozgás világában. Első körben táncos fitnesz, majd követte a funkcionális edzés. Alapítottam egy termet, miután kitapostam az ösvényem. Több év és csalódás után, megálmodtam és megvalósítottam a saját termem, férjem támogatásával. Ez a Happy Mozgás Centrum-Sparta edzőterem.

Időközben elkezdtünk futni (mondhatni „jót” tett a térdeimnek) és akadályfutó versenyekre járni. Elég intenzív másfél év volt az életemből, sok-sok élménnyel, küzdéssel és jótékony rendezvényekkel együtt. Sajnos többször a verseny hetén kiugrott a térdkalácsom és meghiúsult a versenyem. Sajnos nem tett jót a térdemnek. Ennek következménye, hogy jelenleg van egy lyuk a porcomban.

Eközben rátaláltam a Spartanfitt® rendszerre, melyet Bánkuti Gabriella mesteredző, fitnesz világbajnok alkotott meg. Elvégeztem az összes ágazatát, Body Weight, Mobility, Food, Fighter és Girja. (Kettlebell) Az utolsóból szenvedély lett. Végre egy sportág, amiben versenyezhetek és kímélem a térdem.

Van már több vendégem, aki velem együtt versenyezhetett és nagyon jó eredményeket értünk el rövid idő alatt.

Ezzel a hittel és szenvedéllyel adom át az embereknek az egészséges életformát, egy-egy jó tanáccsal és józanságra felhívva a figyelmüket!