Fantasztikus érzés annak megélése, amikor az erdőben teljesen természetes módon alakul ki egy kis csapat, ahol a tagok felváltva válnak egymás iramfutóivá. Mindezt szavak nélkül, csupán csak a megérzések, egy akkor létrejövő mélyebb kapcsolat és megértés során jön létre.
A tavalyi évet sport szempontjából csak félgőzzel tudtam csinálni, mert egy csípőprobléma erősen hátráltatott. Persze arra igyekeztem odafigyelni, hogy rendszeresek legyenek az edzéseim, így valójában csak a távokban kellett erős kompromisszumot kötnöm. Nem mentem maratoni táv fölé, csak egy-egy versenyen vettem részt, de mivel a vágyaimat az aktuális lehetőségeimhez igazítottam, nem gyártottam magamnak ebből plusz problémákat. Nem mondom, hogy az elfogadás mindig százszázalékos volt, de alapvetően a manuálterápiára koncentráltam közel egy éven keresztül. Az elfogadás-türelem-önfegyelem hármasa teremtő erővel bír, ezt bátran hidd el nekem.
Amikor az érzeseimre hallgatsz
Idén újra elkezdtem a nevezéseket, s noha alapvetően már nem járok félmaratoni távokra, mégis hallgattam az érzéseimre. Az egyik főbb oka ennek az volt, hogy szerettem volna újra olyan emberek között lenni, akik pontosan értik, amikor valaki a futásban keresi a saját határait, mit is jelent, amikor egy igazán jó edzés/verseny során valóban dialógusba kerül önmagával. Ismerik, hogy mit is jelent a kaptatón kilométereken át kínlódni és mégis teljesíteni.
Törekedjünk mások megértésére
Az ébren töltött időnk döntő részét olyan környezetben töltjük, ahol szerencsés esetben megvan az elfogadás és a megértés, de pontosan tudjuk azt is, hogy milyen az, amikor hiába beszélünk valakinek a legmélyebb megéléseinkről, nem érti meg. Olykor igenis fárasztó például egy nem sportoló embernek sokadjára is elmondani, miért kelsz fel hajnalban edzeni, vagy miért mész ki a körre akár késő este is. S mindez valójában nem probléma, hiszen mi maguk sem érthetjük meg teljes egészében a másik embert– bár törekedni rá nem tilos! –, az interferencia ilyen mértékben abszolút élhető és valójában természetes is. A szélsőséges esetektől eltekintve érdemes az elfogadásra törekedni, mert mindenki nyertessé válik. Éppen ezért jó dolog, ha kifejezetten keressük azok társaságát is, akikkel akár szavak nélkül is tudjuk, amit akkor tudni érdemes.
Lippai Roland coaching szemléletű tanácsadó, amatőr maratonista írása
