Vissza kell tekintenem a múltba, hiszen minden alap onnan indul és veszi kezdetét egy tudatos vagy tudat alatti építkezés. 5 évvel ezelőtt még nem tudtam mit fog jelenteni nekem a futás, csak azt tudtam nem érzem magam jól a bőrömben, változásra van szükségem. A fiam 3,5 éves volt, akkor kezdte el az óvodát és nagyon nehezen szakadt le rólam, mert még mindig igényt tartott arra, amit egy anya adhat a gyermekének, ő bizony még anyatejen élt!
A nagy napot (amit azóta futó szülinapnak nevezünk) éppen 2013. május elsejére tehetem, ugyanis fogtam magam és kimentem a Kerepesi dombokra. Nem volt könnyű, sem elkezdeni, sem kitartónak lenni. 5 percet sem tudtam egybefüggően mozogni, az emelkedők sem könnyítették meg a dolgot, nem volt tervem, nem volt senki, aki megmondta volna, hogyan csináljam, csak mentem. Égett a tüdőm, fájt és mégis kitartó voltam, nem adtam fel!
Elkezdtem fogyni, szépen lassan és így fogyott el fiam számára is a tejem, amit már csöppet sem bántam! Egyszer csak ott álltam, hogy tudtam egy órát megállás nélkül mozogni! Iszonyú büszke voltam magamra, másfél év alatt 12,5 kg-ot futottam le magamról!
Akkoriban nem volt divat a futóóra, eleinte még okos telefonom sem volt, csak az időt tudtam mérni. Aztán lett okosteló, Endomondo-t kezdtem használni a futásaim mérésére.
2016. június elején Tihanyban nyaraltunk egy hetet a családommal, épp akkor, amikor a Tihanyi Félmaraton versenyt tartották, akkor ott elhatároztam, hogy én itt egyszer versenyen fogok futni! Visszamentem a szállodába és elkezdtem futós csoportokat keresni a Facebook-on. Akkor találtam meg pár olyan csoportot, ahol amatőr és már profinak számító futóktól kaptam óriási motivációt.
Akkoriban örültem, ha havonta összejött 100 km egy hónapban, manapság mar hetente 50 km is megvan jócskán!
Tavaly, 2017 januárjában kaptam az első sportórát, ami egy Polar M400-as pulzusmérésre is alkalmas óra, ekkor döbbentem rá, hogy igen magas pulzussal futok.
Le kellett lassulni. Olvastam mindenféle cikket a pulzus kontrollról, akadt segítőm is az egyik csoportból. Tanácstalan voltam, végül 2017. novemberében elmentem teljesítmény diagnosztikára, mert szerettem volna biztosra menni. Onnantól kezdve nem tempóra futottam, hanem pulzus alapján, fel volt adva a lecke: minél többet alacsony pulzussal, hogy álló képességet szerezzek, amihez szörnyen le kellett lassulni, óriási kitartás kellett hozzá, hisz ez néha nem hasonlított a futáshoz. Pici futás után bele kellett sétálni! Türelmetlen voltam, de voltak napok, amikor láttam pici fejlődést, ez adott újabb erőt a folytatáshoz. Közben egyre hosszabb útra indultam, és nemrég eljutottam a leghosszabb távomig, elértem a 30 km-t, úgy hogy nem haltam bele, jól esett, mert a pulzus kontroll biztonságot adott.
Közben elvégeztem egy másik tanfolyamot is: ez a chi futás. Történt ugyanis, hogy az első félmaratonom után a bal csípőm megfájdult, 3 hét futás mentes időszak következett. Tudtam, hogy valamit nem jól csinálok, és hogy ne forduljon elő több sérülés, megtanultam egy új technikát. Le kell kopogjam, azóta nem történt semmiféle sérülés, igyekszem betartani a tanultakat, ami azt jelenti, hogy a berögzült rossz tartást korrigálom.
OLVASD EL MÁS SIKERTÖRTÉNETÉT IS
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez