Ha a környezetünkben élő gyerekekre, felnőttekre gondolunk, akik a legnagyobb testvérek a családjukban vagy éppen a legkisebbek, megállapíthatjuk, hogy mindannyian mások, számos tulajdonságban különböznek. A születési sorrend nem határozza meg egy ember személyiségét, viselkedését, kapcsolódásait, mégis van jelentősége abban, hogy mivé válik.
Sok más személyiségjellemzővel, környezeti hatással együtt a testvérsorban elfoglalt hely is hat ránk, és gyakran érthetővé teszi viselkedésünket, attitűdünket, a másokhoz való viszonyulásunk módját vagy éppen a különbségeket, amelyek testvéreink és köztünk tapasztalhatók. Ez érthetővé válik, ha arra gondolunk, hogy egy famílián belül is más családi helyzetbe, más tapasztalatokkal rendelkező szülőkhöz, más társas közegbe érkezik minden egyes gyermek. Bizonyos élmények, tapasztalások kötődnek a születési sorrendben elfoglalt helyekhez, és ezek hatással lehetnek a gyerekek fejlődésére, személyiségük alakulására.
Elsőként születni
A legnagyobbak, vagyis az elsők általában a család szeme fényei, áramlik feléjük a figyelem, a gondoskodás, a szeretet, és amíg nem születik testvérük, ezeknek kizárólagos élvezői. Ugyanakkor ők a szülők első próbálkozásának alanyai is, rengeteg szorongás, bizonytalanság veheti körül őket, nem ritka a túlóvás, túlféltés az első gyerekek esetében. Az elsők feladata gyakran a szülői álmok beteljesítése, az elvárásoknak való megfelelés, ebből fakadhat, hogy gyakran maximalisták, perfekcionisták. Ha testvérek követik őket a sorban, automatikusan megkapják a vezető, irányító szerepet, így ezekben a készségekben a későbbiekben is jeleskednek. Ha az első gyermeknek nem születnek testvérei, a szülői figyelem és szeretet folyamatosan, megosztás nélkül áramlik felé, ami nagy magabiztosságot adhat neki. Az egykékre gyakran sütik az önző bélyeget, pedig általában inkább arról van szó, hogy testvérek híján a társakhoz való alkalmazkodást, kompromisszumkötést, a lemondást később, a gyermekközösségekben sajátítják el. Amikor megszületik a második gyermek, az első trónfosztott lesz, fel kell dolgoznia a változást, hogy a szülők figyelme másfele is fordul, nem egyedüli jogosultja immár, alkalmazkodnia kell. Ez is formálja, ahogy a testvérével kialakított kapcsolata is, amelyben ő a nagy, az okos, az irányító.
Második a sorban
A második gyerekek már olyan családba születnek, ahol van már egy gyerek. A kapcsolódás, a viszonyulás azonnal létfontosságúvá válik számukra. Alkalmazkodóbbakká, könnyebben együttműködőkké válhatnak. Nem élik meg azt az osztatlan, csak rájuk sugárzó figyelmet, amelyet az elsők, a figyelem mindig megoszlik. A szülők viszont tapasztaltabbak, lazábbak, kevésbé görcsösek, ezért engedékenyebbek is, másként nevelik a másodikat. A második gyerek lesz a kicsi a családban, a szeretett, a babusgatott egészen addig, amíg meg nem születik a kistestvére, aki ezeket a szerepeket magáévá teszi. Ha a második gyerek középsővé válik, az elvesztett szerep helyére újat kell találnia, meg kell határoznia önmagát a nagy és okos, illetve a pici és cuki között. Ennek többféle útja lehet, a középső gyerekek háttérbe húzódó, segítő szerepbe léphetnek, vagy éppen nagyon markáns, feltűnő szerepeket is felvehetnek, lázadókká válhatnak. Éppen emiatt a szerepkeresés miatt gyakran jellemzi a középső gyerekeket a versengés.
A legkisebbek küzdelmei
A legkisebbek már egy többtagú családba érkeznek, amelyben a szeretet több forrásból árad feléjük, ugyanakkor a kizárólagos figyelem birtoklásáért keményen meg kell küzdeniük. Ezért gyakran a legkisebb gyerekek a kis mókamesterek, bohócok, akik bármit megtesznek, hogy felkeltsék a szülők, testvérek érdeklődését. A sok ember között rendszerint remekül elsajátítják az alkalmazkodást, és az együttműködést, és nagyon jók a kapcsolatteremtési készségeik.
A szülők sokat segíthetnek a gyerekeknek a testvérsorban elfoglalt helyükből eredő nehézségeikben, a változás lehetősége adott:
- A legnagyobbnak lehet abban segíteni, hogy engedékenyebbé váljon önmagával szemben, lazább legyen és gyerekként viselkedhessen, ne legyen kénytelen mindig okos lenni
- Az egykéknek sokat segíthet a szülő abban, hogy minél több kortárssal tudjon kapcsolatot teremteni, és próbálgathassa a kapcsolódást. Azt is nagyon fontos elkerülni, hogy a gyerek valamilyen módon felnőtt-társ-szerepbe kerüljön.
- a középső gyereket érdemes segíteni saját szerepe megtalálásában a rá szánt idővel, sok visszajelzéssel, annak elfogadásával, amilyen ő. Jó, ha sokszor választhat, dönthet, és a sikereinek hangos visszhangja van otthon.
- A legkisebbeknek sokat segít a kizárólag rájuk szánt idő, a figyelem, amelyre oly éhesek, annak megerősítése, hogy önállóan mi mindenre képesek, és az is, ha engedjük őket felnőni és nem tartjuk őket a “mi kicsi babánk” pozícióban.
Mivel egy gyerek fejlődésére számos más tényező hat a születési sorrenden kívül, a fent leírtaktól számos eltérés lehetséges, de a gyerekek fejlődésében ez is szerepet játszhat, ezért szülőként érdemes elgondolkodni, és ha kell, változtatni.
Schwanner Zita, pszichológus írása
megjelent a Babapatika magazinban
