Nem vállalja a felelősséget saját tetteiért, és könnyedén hibáztat másokat. Mást mond, mint amit tesz. Látszólag együttműködik velünk, mégis szabotálja a közös munkát. Ha számonkérés érkezik felé, akkor pedig magyarázkodik, és minden esetben az áldozat szerepében tünteti fel magát. Ismerős?
Bizony nehéz az élet a passzív-agresszív emberekkel. A nehézséget leginkább az okozza, hogy sohasem vállalja fel őszintén az érzéseit. Mást tesz és mást mond. Egy makacs szabotőr, aki ellenséges hozzáállását a legritkább esetben fejezi ki szemtől-szemben, de mindent megtesz azért, hogy az áldozata pontosan tudjon arról, hogyan érez. És mindent elkövet annak érdekében, hogy valaki más által “büntethesse” az illetőt, miközben ő a pálya széléről követi az eseményeket, mert képtelen nyíltan konfliktushelyzetekbe beleállni, és azokat őszintén tisztázni. Ezzel pedig már ki is van ásva a csatabárd, a csata viszont sohasem látható színtéren zajlik. Így nehéz a benne lévő félnek, feleknek, mert sosem tudhatják honnan érkezik a következő csapás! Ha mégis megpróbáljuk számon kérni, pimaszul megtagadja saját felelősségét, ferdít, púderez, és mindig ellenérvekkel rukkol elő! Valahogy sehogy nem akaródzik neki egy közös cél érdekében munkálkodni, legyen az munkahelyi helyzet vagy párkapcsolati szituáció. Így a feszültség és a konfliktus állandósul. Mi több, előszeretettel tetszeleg az áldozat szerepében, szereti gyengének mutatni magát, csak hogy törődést és figyelmet kolduljon magának. Valójában pedig bizalmatlan, és bizonytalan saját alkalmassága és kezdeményezőképessége tekintetében – nehezen kezelhető, ambivalens személyiség. Mindennek a gyermekkorba nyúlnak vissza a gyökerei…
A passzív agresszív viselkedés háttere:
Fontos, hogy lássuk, a passzív-agresszív stratégia többek között akkor kerül előtérbe, amikor az illető erőtlennek érzi magát, és nincs szava ott, ahol fontos számára, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. A félelem, hogy valaki legyőzheti és megsemmisítheti, hogy újabb kudarcot kell elszenvednie, amiben önértékelése ismét csorbát szenved, túlélési ösztönként kelti életre a passzív-agresszív viselkedést. Ez a tudattalan stratégia az egyetlen eszköz, ami segít megbirkózni azzal a szorongással, hogy újra áldozattá váljon.
Ha mindez ismerős, lássuk, mi a teendő, ha passzív-agresszív stratégával akad dolgod.
Ismerjük fel, hogy kivel, mivel állunk szemben
Az első és legfontosabb lépés, hogy ismerjük fel! Könnyen figyelmen kívül hagyjuk a passzív-agresszív viselkedés figyelmeztető jeleit, amikor friss ismeretséggel állunk szemben, legyen szó akár randiról vagy más találkozásról.
Egyes passzív-agresszív típusok inkább otthon, mások inkább a munka területén gerjesztik ezeket a konfliktusokat. Van, aki mindenkivel szemben ezzel a viselkedésmintával lép fel, és van, aki csak azokkal, akik versengésre ösztönzik.
Ezt tedd!
Ismerd fel, hogy passzív-agresszív emberrel állsz szemben, és szállj ki a játszmából, amit generál! Ne kezd el sajnálni, és ne engedj az érzelmi zsarolásnak! Állítsd fel a határaidat, amik a Te számodra megfelelőek, és az ne tartson vissza, hogy visszautasításoddal megbántod a másikat! Nem a Te feladatod, hogy megváltoztasd, sem az, hogy a terapeuta szerepében érezd magad.
Te önmagadért vagy felelős. Az ő problémáját nem Te okoztad, így nem Te fogod tudni azt megoldani, megváltoztatni! Szabadulj fel a bűntudat alól, hiába hibáztat az illető téged mindenért!
Amennyire lehetséges fejezd ki felé az érdeklődésedet, együttérzésed, hallgasd végig, igyekezz vele kooperációt kialakítani és ne akarj felülkerekedni felette.
Tehát, állítsd fel a szükséges határokat! És ha lehet, helyezz kilátásba egy-két következményt, amivel számolnia kell a másiknak, ha nem működik együtt. De adj pozitív visszajelzést, amikor csak lehetséges. A magabiztos fellépés, a határok kialakítása és az elfogadás konstruktív lehetőséget kínál az együttműködésre.
Forrás: Mindennapi Pszichológia
