Örülök, hogy itt vagy és a hétfői HÉTINDÍTÓ rovatot követed nyomon velem!
Az előző bejegyzésem zárásaként említettem, hogy írok a híres Ki mit tud? iskolai versenyről, de előtte egy Gála estről, ami általános iskola 8. osztályos Gála műsora volt! Nagyon szerettem az osztályfőnököm, Böbe nénit. Szerettem volna szeretetem kifejezve felé és az egész éves munkáját megköszönni egy meglepetés műsorral. Osztálytársaimmal, rajtam kívül még három lánnyal vetettük bele magunkat a felkészülésre e jeles napra. Egy spanyol tánccal készültünk a pódiumra, amire külön flamenco ruhát varrattunk, full piros színben és ott pompázott a lenyalt frizkónkba a vörös rózsa, ahogy az igazi spanyol díváknak. Gipsy Kings egyik válogatás dalára készítettem el a koreográfiát.
Nagyon bírtam, ahogy tanítottam az akkori tudásommal a táncot. Borzasztó izgatottak voltunk és alig vártuk a Nagy napot! Mire kivártuk az összes műsort, majdnem lejárt a diákigazolványunk érvényessége. Volt itt éneklés, versmondás, tánc stb. Ja és persze volt egy külön táncunk az osztállyal is, country műfajban, amit az osztályfőnökünk tanított be. Szóval megvolt az utolsó műsorszám és elhúzták a függönyt, mint mikor vége mára a Gála estnek, de azután mégis csak szétnyílt és mi ott álltunk a beállt pozíciónkban, várva, hogy induljon a talp alá való zene! Áhh, nagyon nagy volt, ahogy így visszaemlékszem a hideg is kiráz. Azt mondanom se kell, hogy örömkönnyek fakadtak Böbe néni szeméből és szerintem mások szeméből is az ott jelenlévők közül. Édesanyám irtó büszke volt rám.
Ez a produkciónk megnyerte a Művelődési Központ igazgatónő tetszését és felkértek bennünket egy városi rendezvényre.
Innen megnyílt az út a tánc irányába vagy legalábbis azt hittem, ugyanis ami még el sem kezdődött, szinte ketté szakított egy műtét! Következő bejegyzésemben olvashatod, mi előzte meg a műtétem és hogyan reagáltam válaszul erre!
Csodás hetet kívánok neked és várlak vissza következő héten! Marcsi
