A reflexológia a keleti orvoslás egyik tudományága, amely szerint az emberek „elektromos lények”, hiszen idegrendszerünk elektromossággal kommunikál, és biológiai folyamataink legnagyobb része is elektromos.
Egy ősi kultúráját elhagyó Kiché törzsbéli asszony mesélte nekem egyszer azt, hogy húszéves korában viselt először cipőt, s még sok év elteltével sem volt képes megszokni, hogy “megvakított lábbal járjon.”
A Farkasokkal futó asszonyok c. könyv részlete elgondolkoztatott. Mégis mit veszítünk azzal, hogy ma már szinte soha nem járunk mezítláb? A kérdés jogos, hiszen a természet viszontagságaitól az ókor óta védi a lábát az ember. Amit elfelejtünk, hogy lábbeliben járni sokszor kiváltság volt, a lábvédő alkalmatosságot igyekeztek kímélni – azaz amikor tehették, inkább pőre lábon jártak az emberek. Továbbá a 18–19. századig a cipő talpa a természet anyagaiból – bőr, fonal, fa, szalma, papirusz – készült. A tömegtermelésnek köszönhetően a cipőgyártásban igen sok kemikáliát használnak, így a mai cipők köszönőviszonyban sincsenek a természetességgel.
A mezítláb járás, mint energiaforrás
A metaforáról a reflexológia tudománya jut először eszembe, hisz számukra a talp a lélek tükre. A tudományt közel 5000 éve űzik Kínától kezdve a Közel-Keleten át, egészen a cherokee indián törzsekig. Úgy hiszik, a talp területei összeköttetésben állnak az egyes belső szervekkel, amelyeket, ha stimulálunk – masszázzsal vagy mezítláb járással – gyógyító folyamatokat indítunk el a testünkben. Ebben hisznek a maorik Új-Zélandon, az indián törzsek, illetve az indiaiak is, akik ha tehetik, a földön ülve étkeznek vagy szenderülnek álomba is. Amikor cipőt húzunk a lábunkra, vagy mesterséges anyagokon (például aszfalt, parketta) járunk mezítláb a természetes talaj helyett, elvágjuk ezt a jótékony energiaáramlást a Föld és a testünk között. Az energiaegyensúly felborul, mi pedig sebezhetővé válunk, érzékenyebbé a betegségekre. Hogy a földelés tudományosan valóban igazolható-e vagy sem, ahogyan azt a Ground Force Method mozgásrendszer, vagy Clinton Ober „Földelés” c. könyvében állítja, vitatkozzanak róla a tudósok. Amit viszont laikusként kivétel nélkül mindenki érezhet, hogy bőrfelülettel a természettel való kapcsolódás békességet és boldogságot ad.
Tartásjavítás és prevenció mezítláb járással
A földfelszínnek van egy bizonyos természetes instabilitása, ami a talp egész izomzatát aktivizálja. Ezáltal javul az egyensúlyérzéked, a hátad, csípőd és vállaid tartása, azaz a testtartásod. A mezítláb járás tekinthető így az egyik legtermészetesebb gerinctréningnek. Amikor cipőt húzol, a talpad nem érzi a talaj egyenetlenségeit. Könnyedén kibillenhetsz az egyensúlyodból és megsérülhetsz, ami így az esős-csúszós őszi hónapok derekán sajnos aktuális probléma.
Mezítláb télen-nyáron
Nem gondolnám, hogy most akkor kukába kellene hajítani az összes lábbelit. Ám hiszem, hogy tudatosan keresni és megragadni a lehetőséget a mezítláb járásra kötelességünk – amennyiben fontos a testi és lelki egészségünk.
Jó időben a természetben, télen otthon dióval, gesztenyével, kaviccsal vagy gabonával töltött kis zsákokat, akár egy komplett szőnyeget is készíthetünk a terápiás mezítlábazáshoz.
Mit veszítünk tehát azzal, hogy szinte soha nem járunk már mezítláb? Testet-lelket gyógyító életenergiákat, egyensúlyt és testtartást. Potenciálisan a jó egészségünket és a boldogságunkat.
Csányi Tímea gerinctréner, és funkcionális edző írása
https://vitalmagazin.hu/gyogyito-muveszet-labmasszazs/
