A fenntartható work-life-balance napjainkban az egyik legértékesebb dolog, amit magadnak és azon keresztül a környezetnek adhatsz. Egy adott élethelyzetre szabott munka-magánélet egyensúly kialakítása egyáltalán nem könnyű feladat, viszont égetően szükséges rá törekedned, mert ha te jól érzed magad a bőrödben, akkor körülötted is rendben lesz mindenki. De az is igaz: az ember sokkal többre hivatott annál, minthogy egész nap a laptopja előtt üljön, majd éjjel forgolódva az el nem végzett feladatin gondolkodjon és stresszeljen. Hogyan indulj el?
Bátran nézz magadba:
Ne feledd, hogy őszinte válaszok és szembenézés nélkül a siker is elmarad, mert ingatag alapokra nem lehet stabil házat építeni. Például, ha a „munka a hobbim” kerül föl a cetlire, akkor érdemes kicsit mélyebbre ásni. Fontos nagyon alaposan végig menned a napjaidon és felderíteni, majd kivezetni minden időrabló és energiazabáló tevékenységet úgy, hogy azok helyére motiváló és a jövőbe mutató cselekvéseket teszel – akár csak félóra relaxációt, olvasást. Bármit, amiben örömödet leled és nem a kényszer visz rá. Amikor pedig megvannak a válaszaid – amik nem is biztos, hogy azonnal érkeznek – már csak tervezned és megvalósítanod kell.
Egy novemberi vasárnap reggel az egyik barátommal a változatosság jegyében a Velencei tavat futottuk körbe. Szakadt az eső, az a fajta hajnal volt, amikor ki sem akarsz kelni az ágyból. Persze teljesen mindegy, hogy mit szeretnél, mert a gyerekeid gondoskodnak arról, hogy időben és aktívan kelj. Viszont többek között éppen ők azok, akik miatt egy családos ember nem engedheti meg magának, hogy szobanövényként élje a mindennapjait. Persze leérve Velencére már nagyon be voltunk sózva, alig vártuk, hogy induljunk; „őrültek vagyunk”, nevettünk saját magunkon, mert hogy azt is kell néha.
De közben azt is tudom, tudjuk: a sport az egyik olyan dolog az életünkben, ami rajta tart minket az úton. Másnap éppen olyan lendületesen kezdtük a következő hetet, mint ahogyan megindultunk a tó körül. Megérte korán kelni és bőrig ázni!
Mindig kezd újra!
Szóval kifejezetten melós dolog egy olyan rendszert összerakni és azt működtetni, amiben mindenki megtalálja a helyét és a számítását. Az is előfordul, hogy az egész „felrobban” és nézel, mint Jani/Rozi a moziban. S elengeded magad, ereszted a pocakod, ordít a mérleg, újra megveszed a doboz cigit, újra felfal a meló, este jársz haza. Vagy belemenekülsz valamelyik babamama csoportba, hogy egész nap cinikus és a semmibe vezető, de leginkább a kilábalás lehetőségét nem kínáló posztokat olvasgass. Ez is egy út. Ám dönthetsz úgy is, hogy újra kezded és folyamatosan próbálkozol. Megteszed, mert van jövőképed önmagadról és a környezetedről, felelősséget vállalsz azokért is, akiket szeretsz.
Viszont az újrakezdés „radikális együttműködés” nélkül nem fog menni. Téged csak a pároddal való szoros együttműködés tehet sikeressé azzal együtt, hogy te is megadod számára a lehetőséget az egyensúly teremtésre. Sok sikert kívánok neked ezen az úton!
