Várkonyi Andrea: „Nálunk a családi összejövetel leginkább egy orvosi konzíliumhoz hasonlít.” Dr. Várkonyi Andreáról kevesen tudják, hogy orvosdinasztiából származik, hisz nap mint nap a televízióban láthatjuk profi képernyősként. Miért váltott pályát? És vajon mit szóltak a szülei, amikor úgy döntött, hogy leveti a fehér köpenyt?
A legtöbb ember számára olyan vagy, mint egy közeli ismerős, hiszen minden nap láthatunk téged a tévé képernyőjén. Azt azonban csak alig néhányan tudják rólad, hogy eredetileg nem híradósnak, hanem belgyógyász szakorvosnak készültél.
A családomban 11 orvos van, édesapám belgyógyász-gasztroenterológus, édesanyám pedig szemész-gyermekszemész – ezzel a háttérrel nem csoda, hogy orvosnak készültem. Amikor az egyetemre jártam, az egyik tanárom azonnal felismert az apukámtól örökölt jellegzetes Várkonyi-vonásaimról. Előfordult, hogy az általa írt könyvekből tanultam, gyakornok koromban együtt dolgoztunk a békéscsabai kórházban, utána pedig ugyanazon a szegedi klinikán helyezkedtem el, ahol ő 27 éven keresztül praktizált. Nálunk, amikor egy szülinapi vacsorára összegyűlik a család, az leginkább egy orvosi konzíliumra hasonlít, ezért sokáig eszembe sem jutott, hogy más hivatást kellene választanom.
Miért váltottál az orvosi pályáról a tévézésre?
A tévézés nem új keletű dologként jött az életembe. Már az érettségi előtt is televízióztam, még az orvosi diploma megszerzése idején is vezettem műsorokat a Szegedi Kábel Televíziónál. Párhuzamosan foglalkoztam ezzel a két területtel, és amikor megkeresett a TV2, igent mondtam nekik.
Miben más a híradózás?
Az orvosi lét egy életre szóló hivatás, a televíziózás, illetve a híradó vezetése pedig foglalkozás. Természetesen rengeteg különbség van a kettő között, egy azonban mindenképpen közös: felkészültnek kell lenni!
Hogyan fogadták ezt a pályamódosítást a szüleid?
Amikor elhatároztam, hogy híradósnak állok, először a családommal beszéltem meg az elképzelésemet. Arra számítottam, hogy a szüleim „kiborulnak”, hogy feladom az orvosi hivatást, ám végül kellemesen csalódtam, mert elfogadták a döntésem és mindenben támogattak. Orvosként és rezidensek főnökeként pontosan látták, hogy az egészségügy milyen nehéz helyzetben van, így bármennyire is büszkék voltak rá, hogy a nyomdokaikba léptem, nem tudtak nyugodt szívvel biztatni arra, hogy a pályán maradjak és orvosként építsem a jövőmet. Mikor a televíziózásra váltottam, végig mellettem álltak és segítettek.
Elárulod, hogy a Várkonyi családban mivel töltitek a szabadidőtöket?
Apu a hetedik ikszen túl még mindig több helyen rendel, szabadidejében Nostradamus írásait kutatja, emellett pedig kertészkedik, és ha kell akár gumit is cserél az autón. Anyukám naponta többször operál, szakmai folyóiratokat olvas, és sokat utazik, mert rengeteg vidéki kongresszuson tart előadást. Én pedig a híradózás mellett egy spanyol nemzetközi nyelvvizsgára készülök és a Szegedi Tudományegyetemen tanulok pszichológiát. Nálunk családi hagyomány, hogy a helyes táplálkozás és a rendszeres testmozgás mellett mindenki folyamatosan képzi magát – így tartjuk fenn a szellemi frissességünket. Úgy tartjuk, hogy az unalom egyenes út a szellemi hanyatláshoz és az öregedéshez.
Úgy tűnik, hogy tele vagy energiával. A munka és a gyereknevelés mellett azért veled is előfordul, hogy elfáradsz néha?
Persze, időnként én ugyanolyan kimerült, stresszes és feledékeny vagyok, mint bárki más. Amikor nagyon elfáradok, néha rossz szavakat használok, például előfordul, hogy asztal helyett házfalat mondok. De arra is akad példa, hogy Gábor figyelmeztet: felkapcsolva maradt otthon a lámpa, miközben nagy tételben fogadnék rá, hogy lekapcsoltam. Pedig messze állok még attól a kortól, amikor ez a fajta mentális kimerültség és feledékenység az emberek többsége szerint indokolt lenne. Ugyanakkor ezek a tünetek nem csak az idősek problémái, egy friss felmérés szerint hazánkban sajnos legalább tízből nyolc felnőttet érintenek. Természetesen én sem vagyok kivétel, ezért magánemberként és orvosként is úgy gondolom: sokkal többet kellene tennünk agyunk egészségéért, már 35 év felett is. Figyeljünk oda az egészséges táplálkozásra, a rendszeres agytornára, emellett pedig érdemes ginkgo biloba tartalmú készítményeket is használni. Ezekkel a módszerekkel sokat tehetünk azért, hogy csökkentsük a feledékenységet és a mentális kimerültséget, és még nagymama korunkra is szellemileg frissek maradhassunk.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez