Mit jelent számomra a mozgás? A folyamatos fejlődést, hogy egyre jobbá és jobbá váljak. Azt látom, hogy az emberek vagy nagyon szeretik a futást vagy utálják. Én miért tartozom azok táborába, akik újra felfedezték a mozgás örömét, ezen belül a futást? Erre adhat választ az én történetem.
Két gyermekes anyukaként hosszú kihagyás után vált újra igazán fontossá a rendszeres testmozgás, tehát sosem késő elkezdeni. A korábbi gondolkodásmódomból adódóan régebben teljesen másként tekintettem a sportra. Éreztem, hogy több mozgásra lenne szükségem, de nem voltak céljaim, illetve megfelelő motivációm, hogy ezt véghez vigyem. Sportoltam ugyan heti 2x, viszont sokszor nem tudtam tartós változást elérni főleg, hogy az étkezésemre nem figyeltem oda túlságosan. Vagyunk ezzel sokan hogy elkezdjük, majd abbahagyjuk és ha már zavar a felesleg, akkor újra próbálkozunk valami mással.
A sport iránti szenvedélyem gyerekkoromból indul, mivel általános iskolás éveim alatt versenyszerűen futottam. Sok mindenre megtanított, amiért felnőttként a mai napig hálás vagyok. Többek között a kitartásra, a sikerek megélésére, illetve a kudarcok feldolgozására.
A gyermekeim születése előtt sokféle csoportos órát kipróbáltam (jóga, pilates, spinning, aerobik, fitball, stb), de a sportolásra fordított idő kimerült heti 2 alkalomnál, mivel úgy gondoltam, hogy munka és otthoni teendők mellett ennyi fér bele az életembe. A kisfiam egy éves volt, amikor már éreztem, hogy hiányzik a rendszeres mozgás, ezért elkezdtem jóga és aerobik órákra járni. Abban az időszakban a jógában találtam meg azt, ami segített a testi-lelki-szellemi egyensúly megteremtésében. Ez egy évig tartott, majd nagy örömömre újra babát vártam.
Szülés után pár hónappal azt éreztem, hogy valami nem kerek, nem voltam rendben magammal, ekkor iratkoztam be az első önismereti tréningre és elindultam az önismeret útján. Ennek szoros következménye lett a fizikai intelligencia fejlesztése, elkezdtem tudatosabban sportolni, hiszen már tisztábban láttam, hogy mi való nekem. A jóga mellé heti 2 TRX óra jött, és több mint 2 évtized kihagyás után újra futócipőt húztam. A TRX és futás iránti szenvedélyem azóta is töretlen. Megtapasztaltam, hogy a tartós változáshoz bizony hetente legalább 3 alkalommal kell mozogni.
Döntöttem és változtattam. Döntöttem magam és a jobb életem mellett. Kezdetben nekem is nagyon nehéz volt, igen tudom milyen az, amikor nincs kedvünk korán kelni, hogy futással indítsuk a napot. Amikor úgy érezzük, hogy nem megy még az a pár kilométer sem. Ami igazán átlendített, az az érzés, amit az erdei futások után tapasztaltam. Csodaként élek meg minden alkalmat kint a természetben, hiszen segít kiszakadni a mindennapokból, egyedül lehetek a gondolataimmal, szabadnak érzem magam, és sikerélményt ad, hogy megcsináltam.
A rendszeres sport jótékony hatásairól sok helyen írtak már, de amikor saját magunkon tapasztaljuk meg, az hihetetlen. Elkezdtem sokkal jobban érezni magam a bőrömben, energikusabb, erőteljesebb, kiegyensúlyozottabb lettem, otthon is türelmesebb a gyerkőcökkel, visszanyertem a lelki nyugalmam és az életem kiteljesedett általa.
Néhány apró “trükköt” alkalmaztam a kezdeti nehézségek leküzdésére.
Fontos a tervezés, hogy kitűzzünk egy napot és időpontot arra, hogy mikor szeretnénk mozogni és ehhez ragaszkodjunk. Én azt tapasztaltam anyukaként, hogy ha nem tervezek konkrét időpontot, és nem tartom magam hozzá, akkor a mozgásnál minden fontosabb lesz.
Merjünk segítséget kérni, mert úgy könnyebb. Az egyik legjobb döntésem volt, hogy személyi edzőt kerestem, hiszen vele gyorsabban fejlődöm, folyamatosan motivál, és az erősítő edzések hatására a futási eredményeim is sokkal jobbak.
Kell egy nagy (reális) cél, ami megmozgat és átlendít a nehézségeken. Ha ez nincs, könnyebben feladjuk. Létrehoztam az Instagramon a timea_fitnessmom sport-motivációs oldalam, ahol célom megmutatni, hogy a futás és mozgás által anyaként is lehetünk fittek, energikusak, kiegyensúlyozottak.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez