Egy átlagos felnőtt ember például napi 3 óra 15 percet tölt mobilozással, egy „Y” és „Z” generációs gyermeknél ez az idő 5 óra 42 perc, melynek során nagyon nagy és egysíkú terhelésnek van kitéve a kéz, illetve az ujjak. A kisebb eszközöket két kézzel érdemes tartani, ill. két hüvelykujjal érdemes rajtuk pötyögni – ez kevéssé terheli egyik, vagy másik kezet.
Érdemes lehet tudni, hogy a túlzott kütyühasználat akár még deformitásokat is okozhat a kézen (pl.: smartphone pinky- kisujj „kinyúlása” oldalra).
Az agy működését a kéz mozgatása befolyásolja a legnagyobb mértékben, melyből arra következtethetünk, hogy a kéz differenciált mozgatása nagy hatást gyakorol az agyra. Puskás Kriszti a kezek rekreációjával foglalkozik. Története 2014-ben kezdődött, amikor a fél éves kislányával kézjelek segítségével szeretett volna kommunikálni. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a gyermeke másfél éves korára közel százhúsz féle dolgot tudott kifejezni a jelek segítségével.
A magyar jelnyelv 54 db kézformából épül fel, míg én jelenleg 169 db kézformával dolgozom. A digitalizáció térhódításával egyre több gép vesz minket körül. Ezeket a gépeket jellemzően nyomkodással tudjuk működtetni, melynek során igen kevés kézformát (3-5 db) használunk. Az online világ egyre több életterületet felölel: a tanulás, a munka, a levelezés, a játék, a pihenés, az értekezlet, a vásárlás, a művészet, a hírek, a közösségi élet, a mozi, az ügyintézés, a koncert, a randi, a színház, a hobbi mind áttevődik a digitális térbe. Egy statisztika szerint egy átlagos ember napi 150x veszi kezébe a telefonját, és 1500x néz rá. Belegondolt már abba, hogy ennek milyen következményei lehetnek?
Mára elmondhatom, hogy az emberi mozgást bontottam elemeire nemzeti és nemzetközi kutatási anyagok alapján, melyre alapozva létrehoztam egy webes alkalmazást. A rendszerben jelenleg 166 féle szűrő található, amellyel teljesen egyénre lehet szabni a finom- és nagymozgásos fejlesztéseket. Eddig hét hazai egyetemen kaptam lehetőséget, hogy bemutassam kézjeles kommunikáció módszerem meghívott előadóként.
A kézjeles kommunikáció módszerének részét képezi egy mérőrendszer, mellyel meg lehet mérni az emberi finom- és nagymozgás eltéréseit. Az elmúlt másfél évben több mint 250 mérést végzett el Puskás Krisztina, és mint mondja, sajnos az eredmények elég rosszak.
Sok esetben már úgy indul a felmérés, hogy még semmilyen gyakorlatot nem végeztünk, de az illető már mondja, hogy neki rendszeresen szokott fájni a keze, és egyből mutatja is, hogy hol. Egy különösen kirívó esetet is találtam, ahol egy 4 gyermekes édesanya már a kis- és gyűrűsujját sem tudta hozzázárni a többi ujjához (smartphone pinky), és a szomorú az egészben az, hogy mind a 4 gyermekénél eltérést mutat a kisujj. A 4 gyermek közül egy ADHD-s és egy autista. A 8 éves ADHD-s kislány nem tudja szembefordítani a hüvelykujját a többi ujjával, ami nagyon megnehezíti az 1 éves korban követelménynek számító csippentő fogás kivitelezését. Fontos információ, hogy az édesanya elmondása alapján nem kütyüzik sokat gyermeke. Kérdésként merül fel ez esetben, hogy a 4 gyermeknek miért pont a kisujja áll el úgy, mint az édesanyáé? Nagy létszámú kontrollcsoportos kutatásokra lenne szükség a témában, hogy tisztábban lássunk.
Ha a kézmozgás nagyon lekorlátozódik, akkor az várhatóan nem tesz jót az agyi folyamatoknak sem. Egy saját kutatás keretében kimutattuk a Graphopen Kft.-vel, hogy csupán 2 perc úgynevezett kézformatorna végzésével már gyorsítható és céltudatosabbá tehető az írás. Fontosnak tartom azt, hogy a fenti információk bekerülhessenek a köztudatba, és így nagyobb figyelmet kaphasson a differenciált kézmozgás fontossága – hangsúlyozta Puskás Kriszti, kézjeles kommunikáció oktató.
További információ: https://tevagyajel.hu/
